Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Húzd ki magad!” - ?
 

Ki ne hallotta volna gyerekkorában a fenti szöveget. Sajnos a legtöbbször maga a felszólító sincs tisztában azzal, tulajdonképpen mit is kér és elégedetten nézi, hogyan reagál rá a szenvedő alany: kidülleszti a mellét, felhúzza a vállait és összehúzott nyakizmai segítségével hátraveti a fejét. És persze öt percig sem bírja megtartani ezt a kifeszített pózt (szerencsére). Tulajdonképpen így teljesen megrövidíti a gerincét, ahelyett, hogy az visszanyerné természetes hosszát. Helyesebb (és könnyebb) megoldás lenne talpunkkal kényelmesen és biztosan a földön állni, (ahelyett, hogy lábujjainkkal kapaszkodnak a „semmibe”,) vállunkat lazán leejteni, nyakizmaink elengedésével a fejünket lazán egyensúlyozni a gerincünkön és örülni a hosszú és széles hátunknak.

Részt vettem egyszer az akkor még  elsős lányom osztályának műsorán. Az egyik kislány – aki egyébként harmonikus mozgású és még kitűnő testhasználatú - úgy szavalt el egy verset, hogy felső testét, mint egy íjat kifeszítette. A lányom elmondta, hogy a kislány szeretett volna NAGYON SZÉPEN állni, mert a tanító néni – a legnagyobb jóindulattal - azt tanácsolta nekik, hogy álljanak szép egyenesen.
Megelőzhető lenne a gerincferdülés, derék- és hátfájás, valamint társai, ha megtanulnánk, hogy a helyes testtartás eléréséhez nem testrészeinket kell különböző pozíciókba helyezgetni, hanem a megfelelő izomtónus fenntartásával kell könnyedén egyensúlyoznunk, ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy nem lehetünk sokáig ugyanabban a pozícióban, mert „leesnénk a kötélről”.
Továbbá megtanulnánk, hogy a gerinccsigolyákat csak részlegesen szabad ízületek kötik össze, így a deréktáji szakasz ízületei sem arra valók, hogy annak segítségével hajolgassunk, erre a célra kitűnően megfelel a csípő gömb- és a térd csukló ízülete.
Tudunk-e róla, hogy a „laza pihenő” pozíciók mekkora terhet rónak a gerincünkre? Például tévénézés közben a díványon előrecsúszni, tehát nem az ülőcsontokon (amin, mint egy jópofa kis libikókán tudnánk egyensúlyozni) ülni, hanem a keresztcsonton valamint hátunkat begörbítve egy csigolyával támaszkodni a támlára. Számoljuk ki, mekkora súly helyeződik így egyetlen pontra. Helyette próbáljunk meg olyan testhelyzetet választani, aminél egyenletesen oszlik el a terhelés a gerincünkön(, pl. átlósan lefeküdni a padlóra, lábainkat felrakni egy párnára vagy még jobb, ha egy labdára).
Az Alexander technika segít feltérképezni helytelen testhasználatunk okait és helyettesíteni azt egy tudatos használattal. A módszer elsajátításával felismerhetjük, ha kelleténél erősebben terhelnénk gerincünket és tudunk „megállj”-t mondani rá, továbbá megszabadulhatunk berögzült rossz szokásainktól.